Képes élménybeszámoló Dörgicsei túránkról 2011.03.12.

Szöveg: Benedek Anna. Fotó: Ostyáni István)

Kisdörgicsére érkezéskor egy apró élménnyel máris szívet melengető érzésben lehet részed: a helyi buszváróban a szépen rendben tartott üléseken a helyiek bizalommal hagyják ott az üléspárnákat! A váróban ép és tiszta ablakok, a sarokban hólapát, és seprű várja a havas időben érkezők cipőjét, vagy hogy az unalmas várakozás perceiben akár mi is hozzásegíthessük a váró környékét a szépüléshez!
A találkozóra az idősebb korosztály busszal érkezett. Így Feri bácsiék rögtön ki is próbálták a "komfortos" buszvárót!      

A találkozó az autóspihenőhelyen volt, 10 órakor. Ide érkeztek háti szállítóeszközökkel felszerelve a kisgyermekesek. A gyerekek hordozóba ültetése megtörtént, a botok készen álltak, a termoszok rendben, a  táj, és a hangulatunk ragyogó, ahogy a délelőtti napfény is  - indulás! 

Dörgicsei híd alatt, híd alatt... vajon sütnek-e a lányok halat? Bekukucskáltunk a kőhíd alá, és kényelmesen végigsétáltunk az egykor a környékbeli vásárokra igyekvő zörgő szekerek járta kőhídon.
 

A rétnek a Bere vizétől nedves részén átkelve a Kisdörgicsei Árpád-kori templomromot tüzetesen megvizsgálgattuk!
A kis falu egykori templomának falaiba beépítve megtalálhattuk a Kő-hegy mészköveit és a Halom-hegy bazaltjait egyaránt. Sajnos a rom omlásveszélyes, de az időjárás viszontagságainak jobban kitett északi és keleti falak nincsenek már embermagasságnyiak sem, így ott közelebbről is megtapogathattuk az egy évezrede beépített, a sors és a történelem viharait átvészelt falakat. 

Utunk  már száraz fűben vezetett tovább, borókától illatos domboldalak  tövében, virágaikat bontó barkás mogyoróbokroknál a Halom-hegy keleti lábától induló, száraz avarral borított kaptatóig, amelyen felmásztunk a vulkán oldalában található, mélyen hallgató árnyas bazaltbányáig.

A bánya után felmásztunk a kilátóhoz, ahol megpihentünk.  Majd leereszkedtünk a hegy déli oldalán a szőlők mellett a faluba. A kilátás a tóra és a tájra gazdagon kárpótolt a korábbi mászás erőfeszítéseiért. Elbúcsúzva 4 nyugdíjas társunktól, a falu déli részén található pihenőhelyen ebédeltünk. Megcsodáltuk az alsódörgicsei árpádkori templomot, majd a temető mögötti patakvölgyben, vadlesek mellett mentünk át a felsődörgicsei romot is megnézni. Innen a falu északkeleti részében található kis ösvényen ereszkedtünk be a Kő-völgy szurdokába. Itt az egyik kisbabás pártól vettünk búcsút, akik a néhány lépésre található autóspihenőnél várták be az egy órával későbbi érkezésünket. A sziklafalak mellett másztunk fel az ördögszántásra, majd a felhagyott kőbányákon átsétálva értünk ki a kisdörgicsei autóbuszmegálló alatti kőhídhoz és pihenőhöz. Mindannyian jólesően elfáradtunk, de élményekkel gazdagon konstatálhattuk, hogy volt miért!